A munkabér története
A munkabér története
Az angol salary ( fizetés ) szó eredetére többféle magyarázat is született.
Az ókori héber "Ezra könyve" szerint (ie. 550 - ie. 450) "valakinek a sóját enni" egyenértékű volt az ellátással vagy a szolgálattal ("só" angol nyelven "salt"). A könyvben a perzsa I. Artaxerxes király szolgái lojalitásukat a következőképpen fejezték ki: "mert mi a palota sóján élünk", "minket a király tart el", "mi a királynak felelünk".
Az angol salary (fizetés) szó eredetére többféle magyarázat is született.
Hasonlóképpen a római salarium szó jelentése valószínűleg a só és katona összekapcsolására vezethető vissza, és az "alkalmazásban állást" jelentette, a pontos eredet azonban tisztázatlan. A legkevésbé elfogadott elmélet szerint a katona ( soldier ) szó a latin sal dare (sót ad) kifejezésből alakult ki. Egyébként Plinius, a római történész is megemlíti a tengervizet "Természetes Történelem" című könyvében: "Rómában a katona fizetése eredetileg só volt, és a fizetés ( salary ) szó innen ered." (Plinius Naturalis Historia XXXI.)
Mások szerint a katona ( soldier ) a latin soldius (érme) szóból ered, amivel a katonákat (zsoldosokat) fizették, és a salarium inkább a sóvásárlás engedélyét vagy a Rómába vezető só-utak ( Via Salarium ) védelmére költött pénzt jelentette.
Függetlenül a szó pontos eredetétől, a salarium, amit a római katonák kaptak, eggyé vált a "fizetésért dolgozni" fogalmával a nyugati világban.
Az ókorban, a Római Birodalomban, a középkorban, illetve az iparosodás előtti Európában és gyarmatain a fizetett foglalkoztatás még igen ritka jelenség volt. Sokkal jellemzőbb e korokban a szolgaság (vagy kényszermunka): a szolgák vagy nem kaptak fizetést (mint a rabszolgák, a jobbágyok és a szerződéses kényszermunkát végzők), vagy a megtermelt javaknak csupán a töredékét vihették haza (például a részes aratók). Más gyakori modellek magán vagy szövetkezeti munkavégzésre (kézműves céhek), vagy közösségi munkára és tulajdonlásra épültek (középkori egyetemek és kolostorok).
Még a kereskedelmi átalakulás idején (1520-1650) és később, az iparosodás során (az 1700-as, 1800-as években) létrehozott munkahelyeken is többnyire a mai értelemben vett fizetés nélkül dolgoztak az alkalmazottak, de bizonyos mértékben részesültek ellenszolgáltatásban: óradíjat vagy napidíjat, esetleg darabszám szerinti fizetést kaptak. A korszak vállalatai, mint például a Kelet-Indiai Társaság vezetőinek munkáját tulajdonosi-részvényesi státusszal honorálták, s ekkor merült fel először a fizetés ötlete.
1870 és 1930 között a második ipari forradalom lehetőséget adott a vasutak, az elektromosság, a telegráf és a telefon terjedése miatt később gombamód szaporodó modern társaságok kialakulására. Ebben a korszakban szélesedett ki mind jobban a már megfizetett vezetők és ügyintézők osztálya, ami az újonnan alakult, nagyléptékű vállalkozásokat szolgálta. Az új menedzseri posztot betöltők már fizetést kaptak; részben azért, mert az irodai munkát nehéz volt óra- vagy darabszám szerint kompenzálni, részben pedig azért, mert a tulajdonlásból és részvényekből sokszor semmit sem láttak az érdekeltek.
Miközben Japán hihetetlen gyorsasággal iparosodott az 1900-as években, az irodai munka ötlete már eléggé újszerűnek mutatkozott ahhoz, hogy kialakuljon egy új japán kifejezés (angolul salaryman ), amely a dolgozókat és azok fizetését egy szóban ötvözte.
A 20. században, a szolgáltatóipar előretörése egyre elfogadottabbá tette a munkaerő fizetését; kiváltképpen a fejlődő országokban, ahol az ipari termelésben dolgozók száma csökkenni, míg a vezetők, az ügyintézők, a számítógéppel, a marketinggel és a kreatív szakmákkal foglalkozók száma - akiknek munkáját többnyire fizetéssel kompenzálták - pedig növekedni kezdett.
A fizetés gondolata tovább fejlődött a munkáltatók által a munkavállalóknak kínált ellenszolgáltatások egyesített rendszerével. A (fix) fizetés ma már egy olyan rendszer részét képezi, amely variálható fizetségeket (mint a bónuszfizetés, különböző ösztönzők és jutalékok), juttatásokat, mellékkeresetet és más tételeket is magában foglal, segítve a munkáltatót a munkavállaló mért teljesítményének megfelelő kompenzálásában.
Manapság pedig egyre terjed a béren kívüli juttatások rendszere, - melyben a munkavállaló határozhatja meg, milyen testre szabott fizetésen kívüli juttatásokra tart igényt - a cafeteria.
